A šamorínčan-effektus

Minket érint, ezért leközöljük. A következő cikk a somorja.sk oldalon jelent meg, Méry János városi képviselő úr tollából. Arra, hogy a cikket lehozzuk, nem kértük a képviselő úr engedélyét.

A kék közösségi oldal hírfolyamában olvasom, miszerint először X, azután pedig Y nevű magyar ember támogatni fogja Somorja szlovák nevű és szlovák nyelvű portáljának magyar verzióját 100 illetve 200 euróval. Havonta. No, fene. Aki ismer, tudja, hogy én vagyok az, aki akár tűzzel-vassal is küzd a kétnyelvűségért itt Felvidéken, Csallóközben, Somorján, de ez itt most nem az, aminek látszik, pedig minden bizonnyal sokak számára nemes gesztusként „jött le“ ez a hír. Mármint a šamorínčan kétnyelvű verziójának támogatása. Szögezzük  itt  gyorsan le, a kétnyelvűség támogatása magában pozitív dolog, de ebben az esetben sajnos nem az. S ez a cikk pont azért íródik, hogy feltárja, miért káros a portál, melyről beszélünk. Még ha nem is fog mindenkinek tetszeni a dolog.

Mára bizonyára (sajnos) minden somorjai világhálón jártas ember hallott a város szlovák portáljáról, melyet egy Nyitrabányán született, 10 éve Somorjára költözött úr – nevezzük így -, indított el, narancssárga segítséggel. Még mielőtt belevágnék a közepébe, annyit elmondanék, azért bátorkodom most ezzel a témával foglalkozni, mivel – sajnos – eljutottunk odáig, hogy az oldal annyira népszerű, hogy ez a cikk nem jelent plusz reklámot neki.

De menjünk vissza az időben pár évet. Nem tudom, hogy mennyit, de legalább négyet-ötöt. Ekkor alakult meg ugyanis talán a portál, melyet akkor a város vezetése, az ismerősök, stb. már-már tárt karokkal fogadtak. Voltunk páran, akik nem, de akkor emiatt sokan furcsán is néztek ránk. Mi a bajod vele? Hisz friss és aktuális. „Mindenről“ tudósít. Ingyen. De abban az időben a város vezetőségében  is ilyesmiket hallottam néhány embertől. Beszámolt a lakossági fórumról. Pozitívan írt a rendeletünkről. Mindezt persze szlovákul. S mikor ezt felhoztam, jött a szokásos süket duma, hogy jaj, már ne “legyéé” nacionalista, meg hogy miért baj, ha csak szlovákul ír? A szlovák nem lehet normális? Stb., stb., Tegyük gyorsan hozzá, hogy én sohasem olvastam és ma sem olvasom a portált, kivéve persze, ha valaki felhívta a figyelmemet valamire. Azt is elmondom, hogy miért. Elsősorban azért, mert egyszerűen butaság azt hinni, hogy egy somorjára költözött szlovák azért indított el egy portál, hogy a város – egyébként tősgyökeres – magyar lakosságát „szolgálja ki“. Vagy azt is. Dehogyis. Ezt az állításomat csak akkor kezdték elhinni, amikoris az illető újságíró egy rokona által beadott kérelmét nem támogatta a 19 tagú somorjai testület, melynek mind a 19 tagja magyar (18 MKP-s, 1 Most-Hidas).

Innentől kezdve – sajnos –, amely cikkre felhívták a figyelmemet, mindegyikből vagy hiányzott valami fontosabb infó, vagy nem volt teljes a tudósítás, vagy pedig hozzá lett írva egy-két olyan gondolat, mely nem állta meg a helyét.  Egy szóval hangulatot keltett, s olyan dolgokat emelt ki, melyekre a városba nem régen beköltözött szlovák polgárok egyből rákaptak, a kék közösségi hálót hozzászóltak, a cikkek 90 százalékánál szidták a város vezetését, s aki netán megvédte a város álláspontját, azzal napokig vitáztak. S ez az, ami az illető „Úrnak“ kell. Nevezetesen az olvasottság. Mindegy milyen áron. Ezért nem célja neki az, hogy mindenről úgy tudósítson, ahogy az megtörtént.

Nem szeretnék én most az újságíró kollégával foglalkozni, ugyanis a sajtóetika ezt nem nézi jó szemmel, de sajnos ebben az esetben a portál egybefolyik az újságíróval.

Akkor tegyük fel máshogy a kérdés. Miért NEM szabad engedni, hogy egy nem magyar – ha itt most egy dél-tiroli városka portáljáról beszélnék, akkor azt írnám, hogy nem dél-tiroli nem német –, személy próbáljon tudósítani egy magyar város életéről? Egyáltalán meddig lesz magyar Somorja?

Ez egy hosszabb kérdéskör, röviden válaszolnék a két kérdésre egyszerre. Somorja városát – hivatalos iratok szerint –, 1238-ban említik először, de valószínűleg 2-300 évvel idősebb ennél, s a kezdetektől magyar város volt, a középkorban és a reneszánsz korban ugyan kisebb szláv kisebbséggel, mely a 20. század elejére teljesen eltűnt, s a trianoni békediktátum után pedig újból megnövekedett.

Mit akarok ezzel mondani? Csak azt, hogy mivel egy városnak, vezetésének és lakosságnak foglalkoznia kell a múltja megismerésével, meg kell emlékeznie róla és az örökséget tovább kell adnia, ezért Somorja mindenkori vezetőségének a magyar múltra emlékezve kell vezetnie a várost. S nem pedig eltörölni azt.

Zsolnán – annak ellenére, mivel nagyváros volt mindig, és sokan éltek ott magyarok –, a történelmi múltból adódóan már mondjuk nem lehetne egyértelműen elmondani, hogy csak a magyar múltra kell emlékezni, pedig a legnagyobb fejlődésen magyar vezetés alatt ment keresztül.

De például Selmecbányára sem lehet azt mondani, hogy a szlovák múltat kell ápolni, mert nem létezik olyan – bár 2011-ben 10 000 lakosából csak 35 vallotta magát magyarnak, s 9000 szlováknak -, hiszen s a tatárjárás után a 13. században bajor és szász bányászokat telepített be, akik a város hosszú évszázadokon keresztül virágoztatták fel, s Selmecbánya hagyományosan német nyelve csak az 1850-es években kezdett magyarra változni.

De visszatérve a portálhoz, van itt egy probléma. Vannak emberek, szlovákok, akik alig pár éve élnek Somorján, nincsenek bejelentve, s akik most az utóbbi időben minden nyilvános gyűlésre eljönnek, mindenhol mesterségesen keltett (s csak néha valós) problémákhoz provokatívan és durván szolnak hozzá, azok nemhogy nem tisztelik, nem is ismerik Somorja múltját. Nekik nem az a céljuk, hogy jobbá tegyék Somorját, hanem hogy leváltsák Somorja magyar vezetését – mely persze nem működik tökéletesen, de sokat javult az utóbbi időben -, és átvegyék a hatalmat. Hogy jön ez ide? Úgy hogy ehhez nyújt segítő jobbot ez a szlovák portál, néha csak a fű alatt, néha teljesen látványosan.

De hadd idézzen Mathédesz Lajos barátom egyik hozzászólását, magáról a portálról:

„Nézőpont kérdése mi a jobb. Igen, ha az jobb, hogy más nyomorából csinálunk hírt (balesetek, tűzesetek stb.) akkor tényleg jobb. Tudom, ebben a mai beteg világban csak ennek van hírértéke. Elég szomorú. Az én véleményem, hogy a samorincan inkább a bulvárt szolgálja. Igen volt pár hónapig magyar változata is, de mikor számolt be magyar rendezvényekről vagy eseményekről? Szinte soha, mivel a magyar hírek, csakis a szlovákok fordításai voltak. Amúgy pedig lehet, hogy nem főállású oldalnak indult – amiben azért egy kicsit kételkedek –, akkor miért merül fel újra és újra, hogy az emberek támogassák pénzzel az oldal fennmaradását“

Eddig az idézet. S ebben benne van a lényeg. Nevezetesen, hogy a portál pénzszerzés miatt (is) jött létre és neki az kell, hogy nagy legyen az olvasottság. S mivel lehet azt elérni? Most éppen azzal, hogy a sok okos telefonos megmondó(megíró)ember rákapjon a várossal kapcsolatos témára és még azért is a várost szidja, ha esik. Vagy ha nem, azért is.

A helyzet adott tehát. Akik a magyar verziót támogatták, sajnos nem gondolták át a dolgot. Tegyük hozzá, hogy elméletben nemes gesztus, amit felajánlottak. De ha azt vesszük, hogy olyan cikkek magyar fordításáról volt főleg szó – pár hónapig – melyen nem a magyar kultúrát és a város magyar érdekeit szolgálják, akkor el kell gondolkozni bizony egy kicsit ezen a dolgon. Elvileg a smer oldalát is le lehetne fordítani magyarra. De nem biztos, hogy segítene a felvidéki, somorjai magyarság öntudatának javításában.

Természetesen itt jön képbe az, hogy miért nincs jobb. S ez bizony egy jogos kérdés. Volt erről már szó és tudtommal van mozgolódás ez ügyben.

Ahogy mondani szokás: ne csak nézzünk, lássunk is. Nekünk somorjaiaknak meg kell tartanunk magyarságunkat, s ezt mindenkinek máshogy kell megtennie.
Bolond világunk manapság csak a pénzről szól. Futunk a magunk által kiválasztott mókuskerékben és sokszor egyáltalán nem foglalkozunk mással. Élő zombikká válunk, nem nézzük meg sem műemlékeinket, sem tereinket, szobrainkat, régi tudósaink leírását, városunk történelmének alakulását. Nem tudjuk, hogy régen például a mosonmagyaróváriak a somorjai vásárba is jártak heti egyszer? Vagy hogy a 15. században a kettévált Dunán szükségessé vált a komphajó csaknem egy órán át való vontatása, melyre a város akkor két különösen nagy és erős ökröt valamint egy ökrös legényt tartott?

Elődeink hosszú évszázadokon építették és szépítették városunkat, s az életükben tapasztal dolgokat továbbadták gyermekeiknek. Ők 1000 évvel ezelőtt is magyarul beszéltek itt és ma szinte mindent meg is értenénk abból, amit ők mondtak. Samaria, Chilzteu, Villa Lactis, azaz latinból fordítva Tejfalu, Kirayfia, Samoth, Bolchohaz. Nem véletlenül hívják így Somorja városrészeit és nem véletlenül maradtak fenn ezek a nevek, majdnem ezer éven keresztül. Nem engedhetjük, hogy a gyávaság, a meghunyászkodás és a hatalom arroganciája elfeledtesse velünk Őseink kultúráját és történelmünket. Ragaszkodnunk kell tehát hozzá, mert csak azt megismerve, megtanulva és továbbadva találhatjuk meg életünk igazi útját és célját.