Magyar
Már csak pár nap választ el bennünket az új évtől, ami rengeteg változást hoz. Ami kimondottan sokakat érint az az, hogy a műanyag palackok visszaválthatók lesznek. Ez ma már európai norma, a környezettudatosság szerves része. Nem is új dolog, hiszen vannak, akik még emlékszünk a visszaváltható tejesüvegek korszakára is…
A hírt a következő internetes portál közölte: ma7.sk
Nos, mi tagadás, azt sem sírjuk vissza. Macerás dolog volt. Először is az üres üvegeket illett tisztára mosni, üvegmosó bevetésével. Ez nem is volt mindig könnyű feladat, különösen, ha eredetileg zsíros, netán aludttej volt benne. Ezután szatyorba kerültek és elindulhattunk velük a boltba. Bizony megesett, és nem egyszer, sem kétszer, hogy figyelmetlenségből eltörtük, vagy úgy nekivágtuk a bicikli vázának a cekkert, hogy ripitya lett a vége. Ilyenkor nemcsak az üvegcserepeket kellett összeszedni, sokszor bőséges véráldozat árán, de ha az ember kicsit is jólnevelt volt, akkor még fel is seperte a szilánkos területet. Ha a boltba eljutottunk vele, kellett találni számára üres helyet a tejes ládák rekeszei közt, ami nem volt mindig gyerekjáték. Rühelltük az egészet rendesen mindannyian, akik akkor voltunk gyerekek…
Hát ez macera, úgy tűnik, visszatér. Üvegtörés helyett most a műanyag palackok szuszakolása következik.
Merthogy azok csak akkor férnek be a gyűjtő automatába, ha teljesen sértetlenek, egyetlen árva horpadás sincs rajtuk sehol. Szinte már látom magam előtt, ahogy sorakozunk az automata előtt és valaki idegbajában éppen próbálja lenyomni a palackját az automata „gigáján”, de az csak nem akar sikerülni. Miközben még egy zsák további palackja vár bebocsátásra… A mögötte állók morgolódni kezdenek, sürgelődnek. Fennáll a perpatvar esélye.
Elképzelem magam, hogy a heti nagybevásárlás előtt megtömök több nagy szatyrot is teljesen sértetlen – mert erre fokozottan ügyelek – műanyag flakonnal, amelyektől már lépni sem lehet a lakásban.
Jó esetben az autó csomagtartójába kerülnek. Rosszabb esetben ezekkel fel kellene szállnom a buszra, hogy eljussak a legközelebbi nagyobb boltba.
Szegény sofőr, hogy örülne nekem! A többit már nem nehéz elképzelni. A palackbefaló automatánál bármi megtörténhet. Még az is, hogy az ember idegbajt kapjon.
Azt hiszem, ezt a tortúrát én nem vállalom be. Eddig sem vettem sok mindent flakonban, a csapvíz híve vagyok, ezután még kevesebbet költök rá. Ha másra nem, arra biztosan jó lesz a visszaválthatóság, hogy az ember rájöjjön, nem kell pénzt fizetni a flakonos íztelen vagy cukrozott vízért. Gyanítom, valahol ez is volt a szándék.
További információt ITT OLVASHAT.