Magyar
Március 28-a ünnep, a naptárban pedagógusnapként szerepel, Ján Amos Komenský születésnapja.Az idei már a második olyan pedagógusnap, amit nem a megszokott közegben, gyerekek közt ünnepelnek a pedagógusok.
A tanítás többé – kevésbé még mindig az online térben zajlik. Így idén elmaradnak a kedves kis virágcsokrok, az osztályok műsorai, a gyerekek kedves mosolya, ölelése. Ez is bizonyíték arra, hogy hiába a virtuális világ folyamatosan változó és előnyöket hozó világa, van ami a virtuális térben nem jön át, van ami pótolhatatlan. Hiába a körülöttünk megváltozott modern világ, életünk egyik legfontosabb, ma már szinte nélkülözhetetlen kiegészítője a számítógép, az okostelefonok, online tanfolyamok, a tanítók mindennapos és lelkiismeretes munkája nélkül nem vennénk sok hasznát. Mert bármilyen okos legyen is az a gép, csak lélektelen, hasznavehetetlen tárgy maradna mindnyájunk számára, az iskolákban megszerzett tudás nélkül. Hogy mitől lesz valaki jó, nagybetűs pedagógus? Mitől marad meg egy pedagógus az ember szívében hosszú ideig, netán örökre? Nincs rá recept. Különös, hogy gyerekként, aztán felnőttként, és mikor magunkból is szülő lesz más elvárásaink vannak arra, hogy milyen egy jó pedagógus.Legyen a szakmájában tökéletes? Szeresse a gyereket? Szerettese meg a tantárgyát? Nem tudni, s ennek az írásnak nem is ez a célja. Sokkal inkább megköszönni még azoknak a tanároknak, akik még hajlandóak küzdeni, akik még tudnak lelkesíteni, hitet tudnak adni, tudnak bátorítani. Sok az elvárás akár a oktatásügy oldaláról, akár az öntudatos szülők részéről, de nem utolsósorban a diákok részéről. Egy régebbi tanulmány részlete foglalja össze számomra mi is a legfontosabb tanári pályán: “A legfontosabb a szeretet és a türelem. A tárgyi tudás is elengedhetetlen, de a fontossági sorrendben a harmadik helyen áll.“
Köszönjük a pedagógusok áldozatos munkáját, kívánjuk, hogy mindig találják meg a megfelelő motivációt a további munkájukhoz.
