Karácsonyi ünnepkör szokásai

Régmúlt idők karácsonya elképzelhetetlen lett volna a falvakban élő népszokások gyakorlása nélkül.

E szokások adták meg az ünnep hangulatát az élet ritmusát.

A karácsonyt megelőző adventi időszak a hajnali misék, a roraték sajátos hangulatával kezdődött. Csallóközcsütörtökben immár évek óta Masicza Robert esperes plébános visszahozata a roraték szokását, mely iránt nagy az igény.

A gyertyagyújtás az adventi vasárnapokon, mind az ünnepvásár hangulatát fokozza. Gyermekek számára az adventi időszak talán legizgalmasabb ünnepe Szent Miklós ünnepe, környékünkön nemcsak a jóságos, ajándékot adó Miklós püspök hagyománya élt, hanem a gyerekeket ijesztgető krampuszoké is.  Másik ilyen meghatározó adventi ünnep volt vidékünkön Szent Lúcia, vagy ahogy a falvakban mondani szokás Luca ünnepe.  A nap előestéjén fiatal lányok fehérbe öltöztek, arcukat elfedték, kezükben feszülettel járták a házakat.  Ezalatt teljes csendben, szótlanságban kellett lenniük.

Ezen a napon kezdték készíteni a Luca székét, bár vidékünkre inkább a különböző időjósló praktikák, szokás voltak jellemzőek. Népszerű és az idős falusiak elmondása szerint hasznos is volt a tizenkét hagymagerezdből való jóslás. Amelyik hagymagerezd szépen csirázott az a hónap nedves csapadékos lesz, amelyik gerezd lassabban sarjad, illetve elszáradt az a hónap száraz, aszályos lesz.

Karácsonykor a századfordulótól kezdve, az 1900-as évektől volt szokás a mendikálás, szinte a falvak apraja nagyja részt vett a mendikálásban.  Karácsonyi énekeket énekeltek, cserébe almát, diót tehetősebb helyeken pénzt is kaptak.

Csallóközi falvakban szokás volt az ún. karácsonyi zajkeltés, durrogatás is, bár e népszokás tiltott volt, egyes falubírói feljegyzésekből tudjuk, minden intézkedés dacára a szokás konokul megmaradt. Karácsony előtti napon szigorú böjt volt, általában az ún. öregbabot ették, karácsonyi babnak is nevezték.  A karácsonyi vacsora előtt a házaknál szokás volt a szalmahintés, mellyel a betlehemi istálló emlékét idézték fel.  Asztalra kemencében sült kenyér, fonott kalács és alma került.  A kerek alma a család összetartozásának szimbóluma volt.

A karácsonyi ünnepkör zárása a Vízkereszt napja, január 6-a volt.  Ez a házszentelések napja volt, régen,   a házszentelés a házak sorrendjében történt, később csak ott, ahol új ház épült.

Mai rohanó világunkban talán értelmes lenne - e sok szép régi szokást megszívlelni, és amennyiben lehetséges oktatási intézményekben, gyerekcsoportokkal, falusi közösségekben feleleveníteni. Lehet, úgy még meghittebb lenne az ünnep.

A szerkesztőség nevében áldott, békés, boldog ünnepeket kívánunk!