Kalandos utazás a Csallóközben

A dühöngő nyári hőségben tömegek kerekedtek fel, hogy szétszéledjenek a világ valahány égtája felé, visszahódítva a vírustól a szabadságot. Sokan indultak el távoli, egzotikus tájakra. Pedig nem kell ahhoz a glóbusz túlfelére menni, kalandokat itthon is át lehet élni. Elég, ha jegyet váltunk a Pozsony–Komárom vonalon közlekedő szuperszonikus személyvonatra.

A hírt a következő internetes portál közölte: ma7.sk

Egy kicsit reménykedünk
Persze, egy dolog a jegyvásárlás, másik maga az utazás. Dunaszerdahelyre akarván eljutni, fél tizenkettőkor gallyazok fel Pozsonyban a trolira, hogy elérjem a 12.04-kor induló vonatot. Dél előtt néhány perccel kint vagyok a pályaudvaron, megveszem a jegyet, végigbattyogok az aluljárón. A feljáróknál minden táblán ki van írva, hová megy az adott peronról és vágányról a vonat, kivéve az utolsót, a maradékot, az 5-ös peront, ahol szinte soha nincs kiírva semmi. A szlovák vasút számára nincs tájékoztatási kötelezettség a Csallóköz felé utazó polgárok esetében. De ezt már megszoktuk.
A peronon jámbor nyugalommal ácsorog a tömeg, és várja a beérkező vonatot, amely majd nekilódul a csallóközi rónának.
Déli tizenkettő után negyedórával még nemhogy lódulásra, de helyfoglalásra sincs mód, a vonat ugyanis nem akar bepöfögni.
Közben azért fülel az ember, hátha bemondanak valami olyat, hogy elnézést kérünk a késésért, türelem kedves utasok, vagy valami hasonlót. Annyi se hangzik el, hogy bikmakk. Miközben a Malackára, Pöstyénbe, Zsolnára, Privigyére, az ország más tájaira induló vonatok esetében naprakészen, pontosan bemondják, melyik vágányról, mikor mi indul. És indulnak is. Csak a "majomringató" nem akar jönni.

További információt ITT OLVASHAT.