A „hangszer vagyok Isten kezében” mottóval megrendezésre kerülő tárlat alkotásaiból árad a szeretet, a színesség, a fényesség, az életigenlés. A lévai születésű, 12 éve Komáromban élő, eredetileg pedagógus végzettségű alkotó három éve kezdett üvegből képeket készíteni.
Ólomüveggel dolgozik, ami különböző vastagságú, színű és struktúrájú, s emiatt mindegyik egy kicsit más megmunkálást igényel. A ragasztás viszont lehetővé teszi számára azt, hogy a színekkel és formákkal játszva a legkisebb darab üveget, szilánkot is fel tudja használni.
Azzal, hogy led fénnyel meg vannak világítva a képek, igazi fényterápiában részesülnek azok, akiknek lakásában egy-egy kép megtalálható. Megvilágításban és anélkül egész más hatást, hangulatot varázsolnak a térbe. Nálam a szakrális téma az első, a mozgatórugóm a hitem, az imáim és az ebből fakadó szeretet. Ez visz engem előre, hogy mindenben a jót lássam, a rosszat ne engedjem be. A másik kedvenc területem pedig a mesék világa. Én mindig színekben gondolkodom” – mesélte az alkotó portálunknak, nem sokkal dunaszerdahelyi kiállításának megnyitója előtt.
Elmondta azt is, fő foglalkozása a családdal való törődés. Már egy két és fél éves kisunokája is van, ezért minden hétfőn nagymamás napot tart, amikor egész napját a kicsivel tölti. Szívesen főz, a kertben vagy az udvaron tevékenykedik. Legnagyobb mecénása a férje, aki mindenben segíti, hogy szabadidejében hódolhasson az üvegmozaik képek készítésének.
Átvett cikk, teljes cikk itt.