Februári időjóslás

Február a meteorológiai évszakváltások szerint az utolsó téli hónap. Nevét Februus isten után nyerte, akit a megtisztulás isteneként tiszteltek az ókori Rómában.

A január és a február volt az utolsó két hónap, amit utólag hozzáadtak a római naptárhoz, mivel az ókori rómaiaknál ez a téli időszak eredetileg nem kapott hónapot. Bár egy ideig még március volt az év első hónapja, hamarosan a január vette át ezt a helyet, így vált az év második hónapjává. Kitűnik hónaptársai közül azzal is, hogy ez a legrövidebb hónap, hiszen csak 28 napos, illetve 4 évente, szökőév alkalmából 29 napos. Sok jeles nap van a hónapban, az emberek évszázadokon át megfigyelték az időjárás változásait.  Sok tapasztalat van ezekben a pranosztikákban, érdemes tudást meríteni belőlük. Február 2-val kapcsolatban Csallóközben az alábbi megfigyelést jegyezték le: „Gyertyaszentelő melege, sok hó és jég előjele.  Gyertyaszentelő hidege, kora tavasznak hírnöke.“ Február 16-val Julianna napjával kapcsolatban olvashatjuk: „ A néphagyomány Júlia napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor “bolondoznak a Julisok”, vagy megrázzák a dunyhájukat.“  Zsuzsanna  napjához is számos jóslás kapcsolódik: „ A népi időjóslás szerint Zsuzsanna elviszi a havat. Ha ezen a napon megszólal a pacsirta akkor közel a tavasz, már nem kell számítani nagy havazásokra.“ Utolsó időjósló nap februárban Mátyás napja, ehhez is számos néphit kapcsolódik: „Mátyás, szűre ujjából ereszti ki a tavaszt. Mátyás ront, ha talál (jeget) Ha nem talál, csinál.“

Érdemes megfigyelni a fent leírt népi bölcsességeket, évek óta figyelem ezeket a jóslatokat, és elmodhatom, hogy elődeink bölcsek és jó megfigyelők voltak, legalábbis ami az időjárást illeti.  Lassan véget február bízzunk benne, hogy a tavasz és Mátyás már nem csinál nagyobb galibát.