Durica Katarina somorjai írónő afrikai tanulmányúton

Durica Katarina, városunk szülötje részt vett a DemNet Alapítvány közel 2 hetes újságíróknak szervezett afrikai tanulmányútján Kenyában és Tanzániában. Olvassa el egy újságíró, író naplóját, történeteit Csallóköztől Afrikáig.

Párduc, oroszlán, gorilla...Makákó!

By: Durica Katarina 2017.március 03.

Az utam során a Facebook oldalamra posztoltam a történeteket találkozásokról, kulturális különbségekről, szegénységről, gazdagságról, sikeres fejlesztési projektekről, erős afrikai nőkről...Ide a blogomra összegyűjtöttem (szinte) az összeset. Afrikában a mobilomon írtam buszon, uber-ben, tuk tukban vagy a szúnyogháló alatt a hostel szobában. Ezért hiányoznak sokszor az ékezetek.

Nairobi, első nap. Hajnalban érkeztünk a busz és autószerelő bázis melletti szállásra. Bele a közepébe. Benzingőz, átverős taxis, óriási tömeg. Azt hiszem, ezt nevezik dzsumbujnak. Persze csak Nairobi egyik része ilyen, mert van itt minden, nyomornegyedek, bádogvárosok, vagy éppen a gazdagoknak fenntartott körzetek. Este a nagykövet látott vendégül minket. A rezidenciája nincs messze a Mutanga Country Clubtól, attól a híres, eredetileg fehéreknek fenntartott helytől, ami a „Távol Afrikától” c. filmben is szerepel. „Az az a hely, ahová a fehér emberek járnak inni”. Azóta klubban nem sok minden változott, vannak olyan helységek, ahová mai napig nem engednek be nőket.

- Még Angela Merkelt sem engednék? – kérdezem
- Nem. Ez a hagyomány
- Hm…
Másnap a Kenya – Tanzánia határ felé utaztunk, a kongói kísérőnk mesélt. Főleg a nők helyzetéről faggattam, ő elmesélte, hogy anyukájának két halott gyereke született ezért az apja családja boszorkánynak kiáltotta ki. Vissza kellett térnie a szüleihez, évekig nem láthatta a gyerekeit (6 gyereke volt), míg a férje vissza nem fogadta.
A halál, nagy betegségek, rossz termés, a helyi babonák szerint mind a boszorkányok műve. Nem esik az eső, annak nem a klímaváltozás az oka, hanem az, hogy boszorkány van a faluban (általában nők). Ha egy szülő „nem bír a gyerekével”, azért van, mert az boszorkány. Míg otthon a viselkedés zavaros, hiperaktív gyerekeket pszichológushoz viszik, itt a falu boszorkánynak kiáltja ki és gyakran kiközösíti. Az ilyen gyerekekkel teli vannak az árvaházak.

Jóóó reggelt Nairobi! Ez itt a kilátás az ablakból (ami nem záródik, így olyan volt ez a pár óra alvás, mintha egy kereszteződés közepén töltöttem volna.) Hajnalban pont akkor érkeztünk meg a szállásra, amikor a müezzin szólt. Ketten vagyunk, útitársam újságíró egy nagy lapnál, ő még alszik, én meg nem bírok magammal. Legszívesebben lemennék és sétálnék egy nagyot. De azért ez nem az a környék, ahol az ember egyedül lemegy egy kávéra. Visszacipzározom magam a hálózsákba és megpróbálok aludni még...

Namangai iskola, itt az ovisok és a nagyobbak is együtt vannak. Magyar önkéntesek évek óta járnak ide...

...ha szeretné elolvasni Kati további élményeit, kattintson ide!