A koronavírus – járvány tavasz óta gyakorlatilag átírta a mindennapjainkat, a sok korlátozás az iskolák bezárása, most ismételten a középiskoláké, bezártságra ítéli a fiatalokat, így rengeteget ártva a közösségi létnek.
Az elmúlt napokban több kamasszal beszélgetve, hasonló a „kórkép”. Annak ellenére, hogy a járásbeli középiskolák nagyon ügyesen, szinte egy csapásra átálltak az online üzemmódra, a diákok unottak, „pizsamaéletmódban” élik napjaikat. A laptop, mobil - hol van, hol nincs, hol közös használatban szülővel, /mármint a laptopok/, az internet csatlakozás akadozik. A virtuális lét nem egészséges, nem pótolja az órai munkát, nincs visszacsatolás. Van helyette fenyegetés, igazolatlan órával, egyébbel. Gondolom a tanárok is felsőbb utasítást követve teszik ezt. Motiválni már csak keveseknek van, vagy maradt ereje, bár a fenyegetésnek sincs sok értelme. A fiatalokkal való beszélgetésből az is kiderült, hogy egyre frusztráltabbak. Az idő is rossz volt a héten, a sportolási lehetőséget és egyéb szórakozási lehetőségektől is megfosztottak mindenkit, de talán a fiatalok még nehezebben viselik. Annak ellenére, hogy a fiatalok jórészt a virtuális térben élnek, nagyon hiányolják a baráti beszélgetéseket, a közös focit, csavargást. Tudom sokan most azt mondják- az legyen a legkevesebb, hogy ebben most nincs részük, kibírják. De akárhogy is vesszük bizony a szórakozás az élet része.
Mit tehet a szülő, akinek már szintén elege van? Morgolódik, a laptopon osztozkodik, szolgáltatóval telefonál, sürgeti a szakembert, mert a suli, a tanár nem hiszi el, a valós hibát. Főz két napra előre, hogy legyen minden a hűtőben, mert ugye a 30 perc ebédszünet alatt ép csak arra van idő, hogy a mikróban megmelegítse a csemete, mert már jön a hatodik online csatlakozás.
A pszichológusok már most félreverik a harangot. Veszélyes a kialakult helyzet, akár még a valós Covid fertőzéstől is veszélyesebb. Antiszociális gyermekeket nevelünk, márha ez nevelésnek nevezhető!
Ezt a helyzetet a kényszer szülte, s a kényszer sosem jó tanácsadó. Se diáknak, se tanárnak nem jó, mert egy pedagógus sem akar az üres osztályból, virtuális katedráról tanítani.
Jó megoldás sajnos nincs, marad a remény, hogy hamarosan vége lesz és visszakapjuk a régi szép életünket.