A bezártság életmentő, de milyen következményei lesznek?

Kisebb megszakításokkal ugyan lassan már egy éve alig járnak a gyerekek iskolába. Járásunk ismét fekete  besorolású így még ki tudja meddig nem mehetnek gyermekeink iskolába.

Egyik oldalon mindenki érti, hogy szükség van a szigorú intézkedésekre, másrészt pedagógusok, pszichológusok kongatják a vészharangot, hogy az elszigetelt életmódnak beláthatatlan következményei lesznek szinte minden korosztálynál. A jelenlegi helyzet miatt a környezeti ingerek módosultak, ezt a gyerekek viselkedése visszatükrözi. Gyakorló pedagógusként ennek már látjuk a következményeit.  A gyerekek eddigi hétköznapjainak nagy részét közösségben töltötték, iskola, szakkör, sporttevékenység stb. Ez változott meg gyakorlatilag egyik napról a másikra.  Az elszigeteltség most életet menthet, de a most már hónapok óta tartó elszigetelődés nem természetes. Szem előtt kellene tartani, hogy a kialakult helyzet mennyire rontja a gyerekek életminőségét.  Teljesen megváltoztak a gyerekek szokásai, a kisebb gyerekek szülői segítséget igényelnek az online oktatáshoz, a nagyobbak már egyedül is tudják használni. Ők a motiváltságukat veszítik napról napra.  Nincs megfelelő napirend, pizsamás, kamerák nélküli órák, ezek mind a hétköznapok.  Ebből sok konfliktus adódik szülők gyerekeke és pedagógusok között is.  Mindennél fontosabb, hogy a testi egészségünk mellett a lelki egészségre is figyeljünk. Nem marad más hátra, mint bízni abban, hogy hamarosan visszatérhetnek a gyerekek az iskolába és visszaáll a rend az életünkbe.