A könyv örök

„A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa. - állítja Kosztolányi Dezső. Kiegészítve hozzátenném, hogy a könyv születésénél fontos szerepe van a könyvkötőnek is.

Ennek kapcsán szeretnénk bemutatni a csallóközcsütörtöki  két gyermekes,  négy unokás nagymamát Podobek Jutditot, akinek mestersége könyvkötő.  Immár negyven éve dolgozik a szakmában, 1989-től pedig mesternőként oktatja ezt a szép szakmát Pozsonyban a Polygrafiai Szakközépiskolában.

Kérdésemre, hogy miért tartja fontosnak a könyvkötő szakmát így válaszol: „Könyvekre amióta a világ világ szükség volt, szükség van és szükség lesz. A mai kor nagyon elgépiesedett, de én hiszem, hogy a nyomtatott, kézbevehető könyv sosem veszít a varázsából. Lehet  lesznek hullámvölgyek, de a könyv örök. Fontos persze a családon belüli példamutatás, a meseolvasás. A színes mesekönyv minden kisgyermeket elvarázsol, talán itt kezdődhet el a könyvek szeretete.”

Sajnos azt is hozzáfűzi Judit, hogy egyre kisebb az érdeklődés a könyvkötő szakma iránt az iskolájukon.  Pillanatnyilag könyvkötő hallgatók hiányában már évek óta grafikus diákokkal foglalkozik. Az ő szakmájuk sem nélkülözheti a könyvkötészet folyamatait, ez az alapja a tervezésnek.

„Fontosnak tartom széles körben propagálni a könyvkötő szakmát, mert sok szépség rejlik benne, az emberek többségének fogalma sincs hogyan születik egy könyv. Buzdítanám  a fiatalokat  a továbbtanulásnál legyenek bátrak , ugyanis 2018-as tanévtől érettségivel végződik a könyvkötő szak.

Hogy került kapcsolatba a Csallóközcsütörtöki Játékvár Játszóházzal? – „A Játékvárral az unokáim által kerültem kapcsolatba.  Szeretnek oda járni és ügyeskedni. Ekkor jött az ötlet, hogy kipróbáljuk a gyerekekkel a könyvkötészetet. Egyeztettünk a vezetőséggel és mondhatom nagyon jó, most már rendszeres a kapcsolatunk. A gyerekek nagyon érdeklődőek, ügyesek. Készítettünk már kis noteszeket, füzeteket, leporellókat.  Fontosnak tartom a gyerekek ilyen jellegű szabadidős tevékenységét, mert olyan, számukra új dolgokkal, mesterségekkel ismerkedhetnek meg, amire egyébként nem lenne lehetőségük. Nem idegen számomra kisebb gyerekekkel foglalkozni, hisz az iskolánkon is többször szervezünk hasonló jellegű foglalkozásokat az alapiskolák napköziseinek.”

Jutka nagyon lelkesen mesél a hivatásáról, látszik szívvel –lélekkel csinálja, mert csak így érdemes, sajnálja, hogy a mai rohanó világunkban keveset olvasnak az emberek, kevesen vesznek a kezükbe klasszikus könyveket, nemhogy még dolgozzanak is vele. Zárszóként még hozzáteszi:   „Ez a szakma nagyon szép és érdekes, mert nemcsak új könyveket lehet csinálni, hanem a régieket is fel lehet újítani.”

Köszönjük a beszélgetést, s kívánjuk, hogy még hosszú ideig ilyen lelkesedéssel adja tovább akár a csallóközcsütörtöki gyerekeknek, akár az iskolájában a szakma szépségét.