Magyar
A Csallóköz (Dél-Nyugat-Szlovákia) egyik nagy múltú kisvárosában, Somorján (Samorín), az At Home Galleryben (volt zsinagóga) hetek óta főszereplői a térnek az ott összegyűjtött fények. A hangsúlyt a fénygyűjtő művésznő, Sheri Wills nem a fény „öncélúan” ragyogó entitására helyezi, hanem annak szellemi esszenciájára, tartalmára.
A rögzített fényt, mint anyagot vizsgálja, különös tekintettel azon tulajdonságára, hogy képes megtartani a benne levő emléklenyomatot. A megfoghatatlan fényt megragadni, a tovatűnő sugarat megőrizni, a fény útját megfogni, majd a fényt faggatni, meg- és felidézni, olvasni belőle, részese lenni üzenetének, átvenni lüktetését – magunkkal vinni belőle, gondolhatja az amerikai művész, Sheri. Míg művészek sokasága súlyos anyagokból rétegzett, fizikailag is nehéz művekkel terheli a jelent és az utókort, addig Sheri Wills megfoghatatlan, szinte anyagtalan hullámhosszok rögzítésével, létrehozásával, társításával, helyzetbe hozásával.
A kis somorjai zsinagóga épület belső falait éppen most megvilágító napsugarak nyolc perccel ezelőtt indultak el a Napról. A bent elhelyezett projektorokból kiáramló fény a művész által rögzített (felvett) fényt reprodukálja, melyet még januári ottjártakor vett fel fényérzékeny hordozóra, filmre. Az épület falai magukba zárták a több mint száz év alatt ott járt fényt – ha végiggondoljuk, ez jóval többet jelenthet, mint amennyit első olvasatra tűnik: generációk által megélt történéseket, hangokat, egy szakrális tér sok évtized alatt felhalmozódott szellemi-lelki rezonanciáit. A vallás és a művészet évezredek óta próbálja reprodukálni, visszatükrözni a fényt a maga eszközeivel – Sheri Wills pedig spirituális rétegeket rögzít és oszt meg velünk virtuális layerekként.
Sheri alkotása, mint mondja, gyermekkori élményeiben gyökeredzik, ugyanis amikor gyerekként a csillagokat bámulta, azon gondolkozott, hogy a kozmoszból ideérő fény felfoghatatlanul hosszú útjából vajon mire emlékszik. „Vajon miként változik meg az út során? Hová tart, amikor már nem látjuk? A gyerekes kérdéseknek azonban különös mélységei vannak. A fizikusok ma már képesek a napsugarat megállítani és valahol máshol életre kelteni úgy, hogy a benne lévő információ (engram) érintetlenül marad” – meséli a művész az alkotás inspirációiról. Különböző egymással érintkező, interferáló fényhullámhosszok rezgésével megidézni a megkopott ragyogást – érezhetjük, élhetjük át Sheri Wills szándékát: napnyugtakor az égi (ablakon bejövő, változó) fény találkozik, metsződik és azonos erejűnek tűnik a gépi (vetített, ez esetben állandóságot sugárzó) fénnyel. Érdekes fény-együttállás és egyfajta szerepcsere: a változó, múló ragyogást most a napfény testesíti meg, az állandóságot, a változatlanság pulzálását a projektorral vetített fénytömeg. E kettő találkozásakor nem feszültség keletkezik, hanem szelíd egybeolvadás, finom átfedések, együtt lüktetések valósulnak meg, talán nem csak virtuálisan…
A Duna szlovákiai túlpartján, a kis csallóközi város volt kereskedőnegyedében álló, huszadik század elején épült zsinagóga At Home Gallery néven két évtizede ad helyet kiállításoknak, installációknak, koncerteknek. Progresszív, az intermedialitást előtérbe helyező galéria, melynek igényes nemzetközi repertoárja házigazdái Kiss Csaba és felesége, Suzanne. A zsinagóga visszafogottan felújított külseje, szerencsésen érintetlenül megőrzött, finoman pusztuló belsejének igazi és szinte egyetlen főszereplője tud lenni a fény. Fény és kimondhatatlanság, amint az ide járt zsidók sem mondták ki Jahve nevét tiszteletből és félelemből a fogság óta. Csak a néma, beszédes fény lakik, lakozik tehát a somorjai zsinagógában és aki most ott jár, magával vihet belőle, Sheri Wills jóvoltából.
