Fényre várunk és vágyunk

Rendkívüli módon kezdjük az idei adventi időszakot. A már hosszasan húzódó járványidőszak, a fertőzöttek számának rekordértékei, a vesztegzár és mindenféle szabály közepette, s ami a vallásukat gyakorló keresztényeknek külön is fájó, hogy most hívek részvételével celebrált szentmisék és istentiszteletek sem lehetnek templomainkban. Sok hívő alig várja, hogy újra részt vehessen azokon. Már túlságosan hosszúnak tűnik a várakozás a járványmentes időre, a jobb napokra, vagy ahogy néhányak sóhajából kihallatszik, azokra a visszavárt régi szép időkre. Mikor nem volt szükség ennyi korlátozásra, s könnyebb volt az egymással való találkozás is.

A hírt a következő internetes portál közölte: ujszo.com

Adventben is egy várakozást elevenítünk fel. Az ószövetségi nép Messiás-várására emlékezünk. Mert Isten már az első emberpár bűnbeesése után Megváltót ígért, évszázadokon keresztül biztosítva népét arról, hogy szavát hűségesen betartja. S teltek-múltak a várakozás évei, míg csak meg nem született Jézus Krisztus, akinek az idei karácsonyt is születésnapjaként ünnepelhetjük.

A most kezdődő adventi hetek számunkra is a várakozás idejét fogják jelenteni. Igaz, azzal a különbséggel, hogy mi tudjuk, mikor jön el a naptárban a piros betűkkel jelölt karácsony ünnepe. Így talán könnyebb, s érezzük, hogy ez a várakozás egyben készülődést is jelent, felkészülésre serkent. Hosszú távon, majdani személyes számadásunkra is úgy kéne várnunk, hogy az egyfajta lelki felkészültségben érhessen mindannyiunkat. Mert az egyházi advent Krisztus második, dicsőséges eljöveteléről is szól, egy találkozásról, aminek idejét nem tudjuk.

További információt ITT OLVASHAT.