Magyar
Több mint 300 éve, 1715-ben hullatott véres könnyeket Mária képe a bacsfai templomban. A búcsújáró hely története azonban jóval régebbre nyúlik vissza, és számos érdekességet tartogat az ide érkezőknek. Istálló és börtön is volt az egyik leghíresebb barokk költő végső nyughelye.
A hírt a következő internetes portál közölte: ujszo.com
A 63-as főúton Dunaszerdahelyről Pozsony felé tartva még Somorja előtt haladunk át Bacsfán, amely sokak emlékezetében Szentantalként él. A község templomának védőszentje Páduai Szent Antal, innen a név, de ahogy Schranko László plébános elmondta, régebben Szentgyörgy úrként ismerték a települést. Ez a megnevezés egy Árpád-kori templomhoz köthető.
Faragott kapun keresztül vezet az út a bacsfai kegytemplomhoz és kolostorhoz, amelynek udvarán illatozó hársfák nyújtanak menedéket a pihenni vágyóknak. A 17. század második felében épült templom homlokzatát Lippai György és Szelepcsényi György esztergomi érsekek címere díszíti, nekik köszönhető, hogy kolostort építtetek ott, ahol korábban is templom állt. Amikor a késő reneszánsz, illetve barokk stílusú kolostort építették, a vidéki lakosság nagy része protestáns volt. A kolostorba érkező ferences szerzetesek feladata volt, hogy visszavezessék az embereket a katolikus hitre. „Nagy szerepet játszott a kolostor és a ferences örökség a katolikus megújhodásban. Az egykori Szentgyörgy úr településből lett Szentantal a Csallóközben” – mondta a plébános, hozzátéve, hogy hamarosan régészeti feltárás kezdődik a templom mellett, ahol a régi templom romjait rejtheti a föld.
További információt ITT OLVASHAT.