Magyar
„A legcsodálatosabb dolog, ami létezik a Földön, mindne bizonnyal az anyaság. Életet adni, a teremtés részévé válni nem csak szép, de nehéz is, ám a nehézségért mindjárt ott van a jutalom... a gyermeki kéz, amely átölel.“
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza, akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának , s vele együtt valamennyi édesanyának. A törénelem során a szokás sokat változott, országonként más időpontban tartják, magyar vonatkozásban ez az ünnep május eslő vasárnapján van. Az újkorban aztán Amerikában éledt újra az anyák köszöntése. Bostonban már 1872-ben megtartották, Julia Ward Howe vetette fel megünneplését. 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja halálának évfordulójára. Próbálkozását siker övezte. Az anyák fáradhatatlan, áldozatos munkáját, nem lehet ajándékokkal meghálálni, szavakkal kifejezni. Az igazi ÉDESANYA nem is a háláért teszi a dolgát, nem vár viszonzást. Határtalan szeretete türelemmel, önzetlenséggel, megértéssel, megbocsátással párosul. Az egy napos kiemelt figyelem nem tudja viszonozni a rengeteg törődést, de egy apró kis ajándék minden anyai szívet meglágyít. Az egyik legnépszerűbb anyák napi ajándék a virág, bár szerintem az Édesanyákat, Nagymamák, Dédmamákat ünnepelni nem csak vásárolt ajándékokkal, virágokkal lehet. Sőt! Nagyobb örömet szerezhetünk egy saját készítésű aprócska tárggyal, verssel, saját készítésű rajzzal, varrott szívecskével, stb. Egy apró tárgy – amit aztán évek, évtizedek múlva is elő lehet venni, amikor a kisgyermek már felnőtt – csodákra képes. Erőt ad a nehéz helyzetekben, megszépíti a szürke hétköznapokat, nosztalgiára késztet vagy éppen megmosolyogtat.
Május első vasárnapján köszöntsük meg anyukánkat, mamákat, dédikéket , köszönjük meg szerető gondoskodásukat akár egy öleléssel, akár egy csokor virággal, a lényeg, hogy őszinte szeretet és köszönet legyen benne.