Magyar
Megérdemelten szerzett egy pontot a Dukla Banská Bystrica a II. labdarúgóliga 21. fordulójában. A bágyadtan játszó STK Fluminense Somorja végül örülhetett a döntetlennek, amellyel azonban csalódást okoztak szurkolóiknak a pomléi stadionban (1:1).
Nyílt sisakkal rukkolt ki mindkét együttes, amelynek köszönhetően élénk iramban indult a találkozó. Az első negyedórában a középpályát fokozatosan uralma alá vonó besztercebányai katonacsapat dolgozott ki két ígéretes helyzetet, de a DAC-ban is megfordult Polievka, majd pedig Dolný veszélyes lövését védte Ružinský. Aki harsány csatakiáltásokkal igyekezett több mozgásra ösztökélni a kocogó ritmusra átállt társait. Biztatásának lett is foganatja, mert a somorjaiak megrázták magukat. A 20. percben Kopičár szöktetésével Almási ugrott ki, s habár két védő gyötörte, elegánsan a bal sarokba perdítette a labdát – 1:0. Kisvártatva újabb gyors hazai támadás viharzott át a pályán, amelynek végén az ágyékfájdalmakkal bajlódó Peu került ziccerbe, de közelről gyatrán a kapus kezébe emelt.
Szünet után a vendéglátók – a közönség nem kis bosszúságára – érthetetlenül védekezésre, a játék lassítására rendezkedtek be, amire rövidesen ráfizettek. Az 56. percben ugyanis Migaľa és Vajda kevergetett a tizenhatos környékén, majd az előbbi csatár az elmélázó védők mellett Polievkát hozta helyzetbe, ő pedig kilőtte a hosszú sarkot – 1:1. Még ez a gól, valamint a szurkolók ébresztőt skandáló harsány nógatása sem hatott a kedvenceikre. Ráadásul a sérült Peu lecserélése után a nagy kedvvel játszó Almási a támadószekcióban rendre magára maradt a céltalanul előrevágott labdákra. A szakvezetés feladata eldönteni, vajon többen könnyelműsködésük vagy pedig erőnléti gondjaik miatt tudták csak ritkán segíteni a gólvágót. Mivel a vendégek szemlátomást megelégedtek a döntetlennel, ezért a verőfényes napsütés ellenére szürkeség árasztotta el a játékteret.
A hajrában aztán kissé felpörgött az iram. A besztercebányai játékosok felismerték, hogy akár nyerhetnek is. Több veszélyes támadást vezettek, de a somorjai védők Pončák vezérletével ekkor már végig résen voltak. Két csere után felocsúdtak a felső-csallóköziek is, de csak egyetlen helyzetre futotta erejükből. Az ügyes cselekkel kapura törő Némethet az utolsó pillanatban szerelték szögletre. A döntetlennek inkább az érthetetlenül gyengélkedő vendéglátók örülhettek.